Amerikából tér vissza Tomi nagyszülei egykori városába, Marosvásárhelyre a ’90-es évek
elején, hogy egyetemi kutatásához az ott történt feltáratlan rablásokat vizsgálja, amelyek
zsidókat és magyarokat egyaránt érintettek. A Klastrom utca kettő bátran és nyíltan mesél a
20. század három jelentős korszakáról mikronézetből: a náci és a szocialista diktatúráról,
valamint a rendszerváltoztatásról. Nem tesz egyenlőségjelet a két elnyomó rendszer közé,
nyíltan, de elsősorban személyes, emberi oldalról közelít a témához, és a kiszolgáltatottság
különböző formáit írja le.
A Klastrom utca kettő generációs regény is, amelyben a fiatalabb korosztály tesz kísérletet az
idősebbek életvilágának, élettörténetének megismerésére, mely kísérlet végkifejlete egyúttal
pontos jellemzést ad az aktuális korról is.
Mi, olvasók egy kicsit mind Tomik vagyunk: a jelen kényelméből és megváltozott világából
nehezen érthetjük meg, érezhetjük át az elmúlt korok szenvedéseit. Sokszor közömbösek
vagyunk mások megpróbáltatásai iránt – a regényt olvasva viszont megpróbálhatjuk átérezni
elődeink és embertársaink nehézségeit, valamint megismerni a múlt traumáit.

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Káli István: Klastrom utca kettő” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük