Magyar Zoltán: Zöldmezőország

Az udvarhelyszéki Pálpatakán 1949-ben született Lakatos Károly egyike volt a magyar népi kultúra utolsó tradicionális mesemondó mestereinek. Sajátos előadói tehetségéért, alkotó típusú történetmondásáért és sokszínű repertoárjáért 2021 augusztusában részesült a Népművészet Mestere kitüntetésben, amely a népi kultúra művelői számára a legmagasabb magyar állami elismerés. Díja budapesti átvételét követően két és fél hónappal tragikus hirtelenséggel hunyt el.

Lakatos Károly széles repertoárral és sajátos, egyéni stílussal bíró, alkotó típusú mesemondó volt. Noha stílusát befolyásolta pálpataki történetmondói elődeinek elbeszélői karaktere, ismeretanyaga és egyes szófordulataik, sajátos történetszövő képessége és újítási készsége mesemondóként hamisítatlanul egyedivé tette. A többnyire reprodukáló típusú mesemondókkal ellentétben Lakatos Károly mesemondásának alapvető sajátossága a mindenkori színezés és gyakori aktualizálás, noha mint jeleztem, még a maga költötte történetekben is azonosíthatók mindazok a motívumok, melyek a hagyományos népköltészeti örökség részét képezik.

Az utóbbi négy év folyamán tőle feljegyzett, 157 szövegből álló történetrepertoár közel harmada a voltaképpeni mese. E mesék többségét a tündérmesék és a tréfás mesék alkotják, ám e történetmondói repertoár részét képezik állatmesék, legendamesék, novellamesék, rászedett-ördög mesék, hazugságmesék, továbbá mondák (főként hiedelemmondák), valamint adomák, viccek és igaz történetek. A saját maga által megalkotott meséken kívül némelyik ilyen epikus alkotás folklorisztikai kuriózum és a székely népmeseanyag legarchaikusabb rétegét mutatja (hősmesék, novellisztikus rablótörténetek stb.). Számos meséjét, saját bevallása szerint, az esztergapad mellett találta ki vagy alakította, melyekben gyakori a humoros és pajzán tematika.

A Zöldmezőország az erdélyi folklórkutatásban nagy múltra visszatekintő egyéniségkutatás hagyományait folytatva egy kiemelkedő tudású mesemondó teljes repertoárját tartalmazza, szöveghű lejegyzésben, a tájnyelvi ízeket is megtartva. A folklórtörténetek gyűjteményét a néprajzkutató szerző elemző tanulmánya vezeti be: a mesemondó életéről és alakjáról, szülőföldjéről, a Sóvidékről, valamint az általa elmondott mesék és más történetek fő jellegzetességeiről. A szöveggyűjteményt részletes jegyzetanyag, tudományos mutatók, a mesék és mondák, valamint képmelléklet egészíti ti, és teszi még informatívabbá.

160 x 230 mm;

244 oldal;

kemény táblás, kötött, illusztrált