Tófalvi Zselyke: Amikor hazajössz

Tófalvi Zselyke a társadalomtudományok felől érkezett a kispróza felé: tárcái, jegyzetei, novellái a hétköznapi dimenziót villantják fel – és azt, ami a mindennapiságok mögött van. Az intenzív személyes viszonyok, a szabályszerűségek és a szabályok áthágása egyaránt érdekli, úgy ahogyan azokat a mindennapi beszélt nyelv feltárja. Szövegei ezért tűnhetnek „közelinek” (reggeli buszozás, kocogás, lomtalanítás stb), egyértelműnek, ezért találják meg a helyüket az olvasók személyes élményeiben, mindennapjaiban. Ebből az egyszerűen átláthatónak tűnő szövegből a szerkezet, a felvillantott történetek, történetfoszlányok asszociatív szövete többrétű, kevésbé átlátható narratívát bont ki, de a szövegszerkezet mélyebb összefüggések, kevésbé egyértelmű tartalmak felé visz. Egy-egy könnyen átérezhető helyzet, egy erős élmény az, amit ezek az írások kínálnak. A rövid történetek összeérnek, és egy tág, narratív térben kezdenek működni, élni.