Anyahiány és világjárvány; velünk élő gyermekkorunk révült boldogsága és pulzáló sebhelyei; a Ceaușescu-diktatúra vége, ami aztán mégsem bír befejeződni; egyszer csak átjárható földrajzi határok és a lélekben felépülő falak, amelyek sehogyan sem akarnak leomlani. Visszhangos magány. Tófalvi Zselyke könyvében finom és erős regénysűrítmények hullámzanak. Mire kifut a partra az egyik, vagy sziklába ütközve végtelen számú égitestre hullik szét, máris ott tornyosul mögötte az újabb. Az idő, vagy inkább a lélek, más szóval a nyelv legmélyéről is képes kivetni elénk a törékeny létezés fölemelő bizonyítékait. Milyen éles, milyen tapintatos írói tekintet! Milyen nagyvonalú humor! Lehet, hogy egypetéjű ikrek vagyunk valamennyien, akik valaha a világra jöttünk?
Visky András
Értékelések
Még nincsenek értékelések.